Egy elbűvölő pillantás egy nem mindennapi napra

Esküvőnk előtti vásárlási élményeimet szeretném megosztani a nagy napra készülődő párokkal.

Ha valaki hosszú ideje hord szemüveget, szinte összeforr az arcával és az egyénisége részévé válik — ha egyszer csak szemüveg nélkül jelenik meg, könnyen előfordulhat, hogy nem kívánt meglepetést okoz.

Egy jól megválasztott keret kihangsúlyozza a szemet, kiemeli a tökéletes, vagy korrigálja a nemkívánatos arcformát. Lehetünk tőle komolyak, vagy ölthetünk játékos, vidám arckifejezést. A legtöbb emberben a szemüveg bizalmat kelt, viselője iránt szimpátiát ébreszt. A szemüveges menyasszonyokban azonban felmerül a kérdés: mit tegyen a nagy napon? Vásároljon alkalmi keretet?

Vőlegényem, és én is gyermekkorunk óta szemüvegesek vagyunk, és kontaktlencse viselésére alkalmatlan a szemünk. El kell ismernünk:  az SZTK keretek kora lejárt. Az öltözék fontos része lett és egyre nagyobb teret hódít, már nem csak a látásukban károsodottak körében. A szemüveg lehet kerek, ovális, szögletes, vagy háromszög alakú, papír, fém, fa, vagy bármilyen hihetetlen anyagú a kerete, egy biztos, hogy korábban csakis azok hordták, akiknek orvosilag kellett. Mára, pedig a divat elengedhetetlen részletévé, mondhatni sikké vált.

Az esküvő előtti időszakot a lány és a fiú szinte eufórikus boldogságban élte át. Tudtuk, az a nap lesz boldogságunk betetőzése. Éreztük, hogy minden tökéletes lesz, hiszen mi így akarjuk.
Gyönyörű ruhám próbája során jöttem rá, eddig használt hétköznapi szemüvegem egyáltalán nem illik az alkalomhoz, ezért inkább levettem.

Akkor viszont nem láttam, milyen lágyan esik a ruhám anyaga, hogyan csillognak a kis kövecskék rajta, és azt is csak sejtettem, hogy édesanyám párás szemmel gyönyörködik bennem. Ez gondolkodóba ejtett. Mi lenne, ha szemüvegem is a menyasszonyi ruhám kiegészítője lenne? Jól is látnék, szép is lennék. Egy pillanatra megtorpantam, becsuktam a szemem, és végiggondoltam az előttünk álló nagy napot: Valami szokatlan, ismeretlen ízt éreztem a számban. Kissé idegesen topogtam finom törtfehér selyem cipőmben, ahogy fogadtuk a rokonok, barátok gratulációit, jókívánságait. Lágy csigákba feltűzött gesztenyeszínű hajamból egy huncut tincs a sok puszi közben kiszabadult és szív alakú, porcelánbaba arcomat lágyan keretezte. Tiszta selyemruhám, mely tökéletesen illett hozzám, még jobban kiemelte törékeny alakom. Két ölelés között kissé bátortalanul, de csillogó szemmel vőlegényemre pillantottam, aki elkapva szerelemtől lobogó tekintetem, boldog mosolyt küldött felém. Kedvesen fogadta az ismerősök gratulációit. Gondolatai azonban egész másfelé jártak. Mindketten visszapergettük az elmúlt hónapokat, a megismerkedés pillanatait. A társaságban, ahol egymásra találtunk, csak egymás szemüveges szempárját láttuk. Egész este igézve követtem ezt a bársonyos, barna tekintet. Nem lehetett ellenállni. Nem kellettek szavak. Elég volt egy pillantás s mintha áramütés ért volna mindkettőnket. Attól a perctől éreztük, összetartoztunk. Nem volt kétséges, hogy az életünk a továbbiakban együtt folytatódik. Tökéletes kiegészítői lettünk egymásnak. A lány törékeny bájával, finom eleganciájával és szelídségével jól illett a sármos, huncut szemű, s ez által ellenállhatatlan fiúhoz, aki korát meghazudtolóan határozott és tudatos, s így a családfő szerepére tökéletesen alkalmas. A következő pillanatban magamhoz tértem és elhatároztam, cselekszem.

Másnap elmentem egy látszerészhez. Különlegesnek vélt kívánságomat mosolyogva hallgatta és nyúlt fényképészalbumához, melyből számtalan kedves szemüveges esküvői pár nézett rám.

A képeket nézegetve merült fel bennem- miért szebbek ezek a szemüvegkeretek és tekintetek, mint ugyanaz a fazon a kezemben?

-Nem a fazon más, csak a szemük tündököl és jól látható, elegáns, kifejező. Nincs a lencsén zavaró tükröződés. A hölgy tájékoztatása szerint egyéni kérésre rendelt, felületkezelt lencse. A vakuk kereszttüzét is jól tűri. Nem csillog be, nem lesz foltos a fénykép.

A szemet, mint a lélek tükrét keretezzük, kiemeljük, nem pedig eltakarjuk. A szeme keretbe foglalva arca ékszere lehet, és ruhájának kitűnő kiegészítője! Ez az „ékszer” lehet elegáns, pikáns, extravagáns, lehet könnyű, szinte észrevehetetlen - mondta meggyőzően a látszerész, és gyakorlottan kérdezte ki ruhám formáját, anyagát, díszítettségét.

A választékot látva ékszereimhez is illő szép keretet választottam.

Örömmel nyugtáztam, ez az egész együtt- frizura, smink, ruha, cipő, ékszerek, csokor, szemüveg- mind egymást erősítik, díszítik, tehát engem ünnepelnek!

Leendő férjem is helyeselte döntésem, ő is egy új, szemét és személyiségét jól hangsúlyozó modellt választott.

Most már minden szempontból remekül illettünk egymáshoz.

A megjelenésünk, ruháink, frizuránk, kiegészítőink -, egy pillanatra elnémította társaságot. Mintha csak a filmvászonról léptünk volna le. Szép pár, súgtak össze többen a vendégek közül.
Az igen kimondásakor mindketten szerelemtől túláradó szemmel néztük egymásra.

Számunkra úgy tűnt megszűnt a külvilág. Akkor csak mi voltunk jelen s legféltettebb kincsük a szerelmük...

A lány finom, kecses kezével nyúlt arcához, melyen valótlan szépséggel csillogott egy gyönyörű, alkalomhoz illő szemüveg, ösztönösen azt az elszabadult tincset igazította meg.

S amikor férjével tekintetük találkozott, már tudta is a választ.
Az a szokatlan íz a szájában a boldogság íze volt...

Hagyományt követő esküvőnkből a menyecskeruha sem hiányozhatott, és a hozzá illeszkedő ízléses keret sem. Szépen sminkelt szememen nagyszerűen állt a gyönyörű, új, piros szemüvegkeret. Nem bántam meg! Eddig eszünkbe sem jutott, hogy egy egyszerű kiegészítő ennyit jelenthet.

Sajnáltam volna, ha nem láthatom jól a menyegzőmet, vendégeinket, a felénk áradó örömet.

Az esküvői fotókat nézegetve jutott eszembe ez a történet, gondoltam megosztom sorstársaimmal, akik e sorokat olvasva, megnyugodva vállalhatják fel azt az eszközt, ami nem csak hasznos, hanem alkalomhoz illően öltöztet is, az új szemüvegeiket.